Dr. Debreceni Rita

Szentendrén 24 órás ügyelet működik,

az ügyelet elérhetősége +36 26 312 650

Cím: Szentendre, Bükkös part 27.

Huszár Gyógyszertár 

2013 Pomáz Huszár u 25.

26/999-425

Csillaghegy Gyógyszertár (6-23 ó )

1038 Budapest Vasút sor 1

1/388-8068

2011. január 1-én módosult a gépjármű vezetéshez szükséges egészségi alkalmasság vizsgálata. A 22/1991 NM rendelet módosult. Szigorúbbá vált a megítélése az egyes betegségeknek, ill. szakorvosi vizsgálatoktól teszi függővé az alkalmasságot. A rendeletből kiemeltünk részeket, amik igazán fontosak. 1. § (1) A közúti járművezetők egészségi alkalmassága vizsgálatának célja annak megállapítása, hogy a közúti járművezető-jelöltnek, illetőleg a közúti járművezetőnek nincs-e olyan betegsége, testi vagy szellemi, illetőleg érzékszervi fogyatékossága, amely őt a közúti járművezetésre egészségi szempontból alkalmatlanná teszi; továbbá azoknak a feltételeknek, illetőleg korlátozásoknak a meghatározása, amelyek mellett a vizsgált személy betegség, testi vagy érzékszervi fogyatékosság fennállása esetén is vezethet közúti járművet. ... (4) Ha a közúti járművezető a két vizsgálat időpontja között egészségi állapotában olyan állapotromlást észlel, amely a közúti járművezetésre átmenetileg vagy véglegesen egészségi szempontból alkalmatlanná teheti, illetőleg azt befolyásolhatja, köteles az alkalmassági vizsgálat elvégzésére első fokon jogosult orvosnál orvosi vizsgálatra jelentkezni. ... 3. § (1) A közúti járművezető-jelöltet, illetőleg a közúti járművezetőt az előzetes, az időszakos, illetőleg soron kívüli egészségi alkalmassági vizsgálat alkalmával az alábbi két csoport valamelyikébe kell sorolni: a) az 1. alkalmassági csoportba kell sorolni azt a közúti járművezetőt, aki nem a b) pont szerinti 2. alkalmassági csoportra kérte egészségi alkalmassági vizsgálatát; b) a 2. alkalmassági csoportba kell sorolni azt a közúti járművezetőt, aki a közúti közlekedési szolgáltatás keretében közúti járművet, megkülönböztető jelzéssel ellátott közúti járművet vezet, vagy kíván vezetni, valamint, akit közúti járművezetői munkakörben foglalkoztatnak. ... 5. § (1) Az 1. alkalmassági csoportba tartozó közúti járművezetők közül az, aki a a) 40. életévét még nem töltötte be, 10 évenként; b) 40. életévét betöltötte, de a 60. életévét még nem töltött be, 5 évenként; c) a 60. életévét betöltötte, de a 70. életévét még nem töltötte be, 3 évenként; d) a 70. életévét betöltötte, 2 évenként köteles időszakos egészségi alkalmassági vizsgálaton megjelenni. (2) A 2. alkalmassági csoportba tartozó közúti járművezetők közül az, aki a) 45. életévét nem töltötte be, 5 évenként; b) a 45. életévét betöltötte, de a 60. életévét nem töltötte be, 3 évenként; c) a 60. életévét betöltötte, 2 évenként köteles időszakos egészségi alkalmassági vizsgálaton megjelenni. ... (3) Az egészségi alkalmasság megállapítását végző egészségügyi szerv az időszakos egészségi alkalmassági vizsgálatra az (1)–(2) bekezdésben meghatározott időnél rövidebb határidőt is megállapíthat – a (4)–(5) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel –, ha a közúti járművezető-jelölt vagy a közúti járművezető egészségi állapota azt indokolja. (4) Az időszakos egészségi alkalmassági vizsgálat határideje nem lehet hosszabb (ez a cukorbetegekre vonatkozik) a) 5 évnél az 1. melléklet 5.2.1.2. pontja szerinti esetben, b) 3 évnél az 1. melléklet 5.3.1. pontja szerinti esetben. .... 6. § A közúti járművezető az 5. § (1)–(4) bekezdésében meghatározott időnél korábban, soron kívül egészségi alkalmassági vizsgálatnak köteles magát alávetni, ha a) a 7. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott szervek (személyek) kezdeményezésére az egészségi alkalmasságát megállapító szerv erre felszólította, b) eszméletvesztéssel járó rosszulléte vagy sérülése volt, c) látásélességében szemüveggel nem javítható rosszabbodás, vagy hallásában a forgalom menetének észlelését zavaró csökkenés állott be, vagy d) súlyos hipoglikémia fordult elő. ... 20. § (1) Ha az orvosnak tudomása van arról, hogy az általa kezelt személy járművezetésre jogosító okmánnyal rendelkezik és nála olyan betegséget, illetőleg állapotot észlel, amely közúti járművezetésre való alkalmasságát kérdésessé teszi, köteles haladéktalanul soron kívüli vizsgálatot kezdeményezni az alkalmasságot első fokon vizsgáló vagy a 7. § (3) bekezdése szerinti szervnél. ... 21. § (1) A 20. § alapján minden orvosnak kezdeményeznie kell a soron kívüli egészségi alkalmassági vizsgálatot, ha az általa vizsgált személynél a) elmebetegséget vagy annak maradványállapotát; b) bármely eredetű tudatzavart; c) epilepsziás tüneteket; d) forgalomban való részvételt befolyásoló látás- vagy hallászavart; e) a mozgásképesség és összerendezettség ismétlődő vagy tartós zavarát; f) alkoholelvonó kezelést; g) kábítószer-függőséget állapított meg. (2) Az (1) bekezdés szerint kell eljárni abban az esetben is, ha a közúti járművezetőnél az egészségkárosodás mértékére vonatkozóan szakértői vizsgálatot végeztek, és olyan állapotot, betegséget észleltek, amely a közúti járművezetésre való egészségi alkalmasságát kérdésessé teszi. ... A közúti járművezetők egészségi alkalmasságának minimumkövetelményei és az egészségi alkalmasság elbírálásának szempontjai 1. LÁTÁS 1.1. Az 1. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások 1.1.1. A közúti járművezető-jelölt és közúti járművezető (a továbbiakban együtt: kérelmező) látását meg kell vizsgálni az 1.1.2–1.1.4. pontban foglalt előírások szerint. Amennyiben a látásvizsgálat során kétely merül fel a kérelmező megfelelő látására vonatkozóan, a kérelmezőt szakorvosi vizsgálatra kell beutalni. A szakorvosi vizsgálaton különös figyelmet kell fordítani a következőkre: látásélesség, szemkáprázás, látótér zavarai, látómező, szürkületi látás, csökkent kontrasztérzékenység, kettős látás, súlyosbodó szembetegségek és vezetésbiztonságot veszélyeztető egyéb látászavarok. 1.1.2. A központi látás vizsgálatát a két szemen külön-külön, szabványos látásvizsgáló táblával kell végezni. A színlátás vizsgálata Ishihara, vagy más színlátás vizsgáló táblákkal történik. A látótér vizsgálata kézzel, konfrontális vizsgálattal is elvégezhető. 1.1.3. Az egészségi alkalmasság szemész szakorvos véleményének ismeretében állapítható meg: a) dioptriaszám túllépése, b) gyakorlati egyszeműség, c) látótérszűkület vagy d) a fényadaptáció kóros voltának gyanúja esetében. 1.1.4. E melléklet alkalmazásában a szembe ültetett lencse nem tekintendő korrekciós lencsének. 1.1.5. Az egészségi alkalmasság akkor állapítható meg, ha a kérelmező megfelel a következő feltételeknek: a) legalább 0,5-es binokuláris látásélességgel rendelkezik a két szem együttes – szükség esetén korrekciós lencsével segített – használatával, b) látótere vízszintes irányban legalább 120°-os, amely balra és jobbra legalább 50°-ot, felfelé és lefelé legalább 20°-ot bővül, és c) látótere középpontjától számított 20°-os sugarú tartományon belül a látása nem terhelt. 1.1.6. Az egyik szemre teljes funkcionális látásvesztést szenvedett vagy csak az egyik szemét használó kérelmező esetében az egészségi alkalmasság akkor állapítható meg, ha a) legalább 0,5-ös – szükség esetén korrekciós lencsével segített – látásélességgel rendelkezik és b) szemész szakorvos igazolja, hogy ba) az egyik szemmel látás már elég hosszú ideje fennáll ahhoz, hogy lehetővé vált az alkalmazkodás, illetve bb) a szem látómezeje normális. 1.1.7. Ha a kérelmező esetében kettőslátás áll fenn, az egészségi alkalmasság csak szemész szakorvos véleményének ismeretében állapítható meg. 1.2. A 2. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások 1.2.1. Az egészségi alkalmasság akkor állapítható meg, ha a kérelmező megfelel a következő feltételeknek: a) legalább 0,8-es – szükség esetén korrekciós lencsével segített – látásélességgel rendelkezik a jobbik és legalább 0,1-es látásélességgel rendelkezik a gyengébb szemre, b) korrekciós lencse használata esetén az a) pont szerinti minimális látásélességet vagy plusz 8 dioptria erősséget meg nem haladó szemüveg által biztosított, jól elviselhető korrekció révén vagy kontaktlencse használatával kell elérni, c) látótere vízszintes irányban mindkét szemre legalább 160°-os, amely balra és jobbra legalább 70°-ot, felfelé és lefelé legalább 30°-ot bővül, és d) a látótér középpontjától számított 30°-os sugarú tartományon belül a látás nem terhelt. 1.2.2. Ha a kérelmező valamelyik szemének látóképessége jelentősen csökkent, az egészségi alkalmasság csak szemész szakorvos véleménye ismeretében állapítható meg, amely igazolja, hogy a látóképesség csökkenése óta az alkalmazkodáshoz szükséges idő eltelt. 1.2.3. Egészségi alkalmatlanságot kell megállapítani csökkent kontrasztérzékenység vagy kettőslátás esetén. 1.2.4. A színlátás zavara esetén az egészségi alkalmasság szemész szakorvos véleménye figyelembevételével állapítható meg. 2. HALLÁS Nagyothallás esetén a kérelmezők, illetve járművezetők számára vezetői engedély az illetékes szakorvos szakvéleménye alapján adható ki, illetve újítható meg; különös figyelmet kell fordítani az orvosi vizsgálatoknál a kompenzáció mértékére. 3. MOZGÁSKORLÁTOZOTTSÁG 3.1. Az 1. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások Az egészségi alkalmasság a 12–13. §-ban foglaltakra is figyelemmel csak akkor állapítható meg, ha a kérelmező nem szenved olyan mozgásszervi betegségben vagy rendellenességben, amely veszélyessé teszi a gépjármű vezetését. 3.2. A 2. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások A vizsgálatot végzőnek mérlegelnie kell azokat az 1. alkalmassági csoport esetében felmerülőkön túli járulékos kockázatokat és veszélyeket, amelyek erre a csoportra vonatkozó meghatározás által érintett járművek vezetésével járnak. 4. SZÍV- ÉS ÉRRENDSZERI BETEGSÉGEK 4.1. Az 1. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások 4.1.1. Egészségi alkalmatlanságot kell megállapítani a) súlyos szívritmuszavarban szenvedők esetében vagy b) nyugalmi állapotban vagy érzelmi hatásra bekövetkező angina pectoris esetén. 4.1.2. Az egészségi alkalmasság csak kardiológus szakorvos véleményének ismeretében állapítható meg a) szívritmus-szabályozó készülékkel élő vagy b) szívinfarktuson átesett kérelmező részére. 4.2. A 2. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások 4.2.1. A vizsgálatot végzőnek mérlegelnie kell azokat az 1. alkalmassági csoport esetében felmerülőkön túli járulékos kockázatokat és veszélyeket, amelyek erre a csoportra vonatkozó meghatározás által érintett járművek vezetésével járnak. 5. CUKORBETEGSÉG (DIABETES MELLITUS) 5.1. E rendelet alkalmazásában súlyos hipoglikémia állapítandó meg, ha az egyén külső segítségre szorul. Ha egy 12 hónapos időszakon belül a súlyos hipoglikémia megismétlődik, ismétlődő hipoglikémia fennállását kell megállapítani. 5.2. Az 1. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások 5.2.1. Cukorbetegségben szenvedő kérelmező esetében az egészségi alkalmasság a következő feltételek mellett állapítható meg legfeljebb 5 év időtartamra. 5.2.1.1. Egészségi alkalmasság csak akkor állapítható meg, ha a cukorbetegségben szenvedő tisztában van a hipoglikémia kockázataival és állapotát megfelelően kontrollálni tudja. 5.2.1.2. Olyan kérelmező részére, aki tablettás vagy inzulinkezelés (az 5. pont alkalmazásában a továbbiakban együtt: gyógyszeres kezelés) alatt áll, az egészségi alkalmasság csak szakorvosi vélemény ismeretében állapítható meg és egészségi alkalmasságát legalább öt évenként felül kell vizsgálni. 5.2.2. Egészségi alkalmatlanságot kell megállapítani azon kérelmező esetében, akinél ismétlődő súlyos hipoglikémia áll fenn. 5.3. A 2. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások 5.3.1. Hipoglikémia kialakulásának kockázatát hordozó gyógyszeres kezelés esetében az egészségi alkalmasság a következő feltételek együttes fennállása esetén állapítható meg legfeljebb 3 év időtartamra, a) a vizsgálatot megelőző 12 hónap folyamán nem fordult elő súlyos hipoglikémia, b) a kérelmező teljesen tisztában van a hipoglikémia bevezető tüneteivel, c) az inzulinkezelésre szoruló kérelmező rendszeresen – legalább naponta kétszer vagy a vezetést közvetlenül megelőzően – végzett vércukorszint-méréssel megfelelően kontrollálja állapotát, d) a kérelmező teljes mértékben tisztában van a hipoglikémia kockázataival, és e) a cukorbetegséggel összefüggésben nem áll fenn egyéb kizáró szövődmény. 6. IDEGRENDSZERI BETEGSÉGEK 6.1. Általános előírások 6.1.1. Azon kérelmező egészségi alkalmassága, aki súlyos idegrendszeri betegségben szenved, csak szakorvosi vélemény alapján állapítható meg. 6.1.2. A központi vagy periférikus idegrendszert befolyásoló betegségekkel vagy sebészi beavatkozással összefüggő olyan idegrendszeri zavarokat, amelyek érzékelési, illetve mozgásszervi hiányosságokat idéznek elő, továbbá befolyásolják az egyensúly-, valamint a koordinációs érzéket, funkcionális hatásaik és a súlyosbodás kockázatának figyelembevételével kell vizsgálni. Ilyen esetekben az egészségi alkalmasság megállapítását az állapot romlásának kockázata esetén rendszeres orvosi felülvizsgálathoz kell kötni. 6.2. Az 1. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások 6.2.1. Egészségi alkalmasság csak rendszeres orvosi felülvizsgálat elrendelése mellett, szakorvosi vélemény alapján állapítható meg. A szakorvos dönt az epilepszia és az egyéb tudatzavar állapotáról, annak klinikai formájáról és előrehaladottságáról, az alkalmazott kezelésről és annak eredményéről. 6.2.2. Egészségi alkalmatlanságot kell megállapítani a) ismétlődő eszméletvesztés vagy homályállapot előfordulása esetén, b) rosszulléttel, eszméletvesztéssel járó vertebrobasilaris keringészavar fennállása esetén, c) a központi vagy környéki idegrendszer valamilyen megbetegedéséből (éreredetű, gyulladásos, elfajulásos, daganatos, sérülésből származó stb.) eredő bénulás vagy myopathiás és egyéb öröklődő betegségből származó, a mozgásképesség és összerendezettség ismétlődő vagy tartós zavara esetén, mely a biztonságos járművezetést akadályozza, d) a központi idegrendszert közvetlenül ellátó érrendszer működési zavarai miatt létrejött szédülés, eszméletvesztés rendszeres előfordulása esetén, e) agysérülést vagy agyműtétet követő egy éven belül. 6.2.3. Epilepsziás betegséget követően az egészségi alkalmasság – évenkénti orvosi felülvizsgálat előírása mellett – akkor állapítható meg, ha az illetékes neurológus szakorvos véleménye alapján a kérelmező gyógyultnak tekinthető. Gyógyultnak tekinthető a kérelmező, ha háromévi gyógyszerszedés melletti, majd kétévi gyógyszerszedés nélkül eltelt időszak után teljesen rohammentes. 6.2.4. A 6.2.3. pontban foglaltaktól eltérően epilepsziás beteg kérelmező egészségi alkalmassága az illetékes neurológus szakorvos véleménye alapján évenkénti orvosi felülvizsgálattal megállapítható, ha a biztonságos vezetés feltételei, beleértve az antiepileptikumok mellékhatásait is, fennállnak. Ebben az esetben az egészségi alkalmasság a) idiopátiás generalizált epilepsziák: benignus lefolyás, gyógyszeres antiepileptikus kezelés, jó együttműködés, 1 év rohammentesség után, b) fokális epilepszia szindrómák: antiepileptikus kezelés, jó együttműködés esetén 2 év rohammentesség után, c) nem rohammentes betegek esetében, amennyiben csak alvás alatt jelentkező, vagy tudati alterációval nem járó ritka rohamok jelentkeznek 1 év után d) speciális esetekben: da) tartós tünetmentesség után, orvosi javaslatra történő gyógyszercsökkentés alatt jelentkező roham esetén az eredeti terápia visszaállítását követően 3 hónap után, db) oligoepilepszia esetén a kezdettől számított 1 év után, dc) csak aura jelenség esetén a kezdettől számított 1 év után állapítható meg. 6.2.5. Első vagy egyszeri spontán epilepsziás roham után 6 hónap rohammentes periódust követően a kérelmező egészségi alkalmassága az illetékes neurológus szakorvos véleményének figyelembevételével megállapítható, amennyiben: a) epilepsziás megbetegedés nem bizonyítható, b) a lezajlott roham az „alkalmi epilepsziás” roham kategóriájába tartozott, és az alkalmi provokáló tényező(k) megszűnése dokumentált, vagy c) az epilepsziás roham lezajlott és az gyógyult idegrendszeri betegség akut tünete volt, az EEG epilepsziás működészavart nem jelez. 6.2.6. Egyszer vagy többször lezajlott provokált epilepsziás rohamot követően egy év tünetmentesség után az egészségi alkalmasság az illetékes neurológus szakorvos véleménye alapján állapítható meg, a következő feltételek együttes fennállása esetén: a) epilepsziás megbetegedés nem bizonyítható, b) a lezajlott roham(ok) az „alkalmi epilepsziás roham” kategóriájába tartoztak, a provokáló tényező azonosítható volt, megszűnése dokumentált, és vezetés közben valószínűsíthetően nem ismétlődik, és egy év után gyógyszeres kezelés nélkül újabb rosszullét nem jelentkezett és c) az EEG eltérést nem mutat. 6.2.7. Vertebrobasilaris keringési zavart követően az egészségi alkalmasság az illetékes szakorvos véleménye alapján, évenkénti orvosi felülvizsgálat elrendelése mellett akkor állapítható meg, ha a megfelelő intézeti kezelések után a keringés és az otoneurológiai leletek normalizálódtak. 6.2.8. A központi vagy környéki idegrendszer valamilyen megbetegedéséből (éreredetű, gyulladásos, elfajulásos, daganatos, sérülés stb.) eredő bénulás vagy myopathiás és egyéb öröklődő betegség esetén enyhefokú parézissel az egészségi alkalmasság orvosi szakvélemény, szükség szerint intézeti kivizsgálás alapján, évenkénti orvosi felülvizsgálat elrendelése mellett állapítható meg. 6.2.9. Agysérülést és agyműtétet követő állapot egy év eltelte után az egészségi alkalmasság – lehetőleg a műtétet végző – egészségügyi szolgáltatónál végzett kontrollvizsgálat eredményének figyelembevételével állapítható meg. 6.3. A 2. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások 6.3.1. Egészségi alkalmatlanságot kell megállapítani a) olyan betegség esetén, amely epilepsziás rohamokkal vagy a tudatállapot hirtelen megváltozásával járó egyéb idegrendszeri zavarokkal járhat együtt, b) gyógyultnak nem tekinthető epilepsziás betegség esetén, c) egyszer vagy többször lezajlott epilepsziás rohamot követően 2 évnél rövidebb tünetmentes időszakban, d) rosszulléttel eszméletvesztéssel járó vertebrobasilaris keringési zavar esetén, f) az arteria carotis rendszer működési zavara esetén, g) a központi vagy környéki idegrendszer valamilyen megbetegedéséből (ér eredetű, gyulladásos, elfajulásos, daganatos, sérülés stb.) eredő bénulás vagy myopathiás és egyéb öröklődő betegség esetén, h) agysérülés vagy agyműtét esetén. 6.3.2. Egészségi alkalmasság – kivéve abban az esetben, ha a kérelmező a csoportos személyszállítás körében foglalkoztatott – az illetékes neurológus szakorvos véleménye alapján, évenkénti orvosi felülvizsgálat előírása mellett megállapítható: a) amennyiben a kérelmező antiepileptikummal 3 évig, majd antiepileptikumok nélkül 2 évig rohammentes, a részletes neurológiai vizsgálat során releváns agyi patológiás elváltozás és az EEG felvételen epileptiform agyi tevékenység nem mutatkozik, b) első vagy egyszeri nem provokált epilepsziás rohamon átesett kérelmező tekintetében, amennyiben antiepileptikumok szedése nélkül legalább 3 éven keresztül rohammentes, és ezt megfelelő neurológiai vizsgálat is alátámasztja; ezen időszak lejárta előtt is megállapítható az egészségi alkalmasság, amennyiben a kérelmező rosszullétét jól behatárolható, megelőző kórjelek kísérik, c) alkalmi epilepsziás roham esetén egyedi elbírálás és az illetékes neurológus szakorvos véleménye alapján egy év rohammentességet követően azon kérelmező esetében, akinél a provokáló tényező azonosítható, amely vezetéskor valószínűsíthetően nem ismétlődik meg, és az epilepsziás rohamok előfordulásának megnövekedett kockázatát hordozó strukturális agyi lézió nem igazolódott; az alkalmi epilepsziás rohamot követően EEG-vizsgálatra és megfelelő neurológiai diagnózisra van szükség. 7. MENTÁLIS RENDELLENESSÉGEK 7.1. Az 1. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások Egészségi alkalmasság csak pszichiáter szakorvosi vélemény ismeretében állapítható meg azon kérelmező esetében, akinél fennáll a következő rendellenességek valamelyike: a) súlyos elmezavar, b) jelentős fokú gyengeelméjűség, c) a korral járó, súlyos viselkedési probléma vagy d) az ítélőképességet, viselkedést vagy alkalmazkodóképességet súlyosan gyengítő személyiségzavar. 7.2. A 2. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások A vizsgálatot végzőnek mérlegelnie kell azokat az 1. alkalmassági csoport esetében felmerülőkön túli járulékos kockázatokat és veszélyeket, amelyek erre a csoportra vonatkozó meghatározás által érintett járművek vezetésével járnak. 8. ALKOHOLFOGYASZTÁS 8.1. Az 1. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások 8.1.1. Egészségi alkalmatlanságot kell megállapítani, ha a kérelmező alkoholfüggőségben szenved. 8.1.2. Azon kérelmező számára, aki korábban diagnosztizáltan alkoholfüggőségben szenvedett, egészségi alkalmasság addiktológus vagy pszichiáter szakorvosi vélemény ismeretében állapítható meg. 8.2. A 2. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások 8.2.1. A vizsgálatot végzőnek mérlegelnie kell azokat az 1. alkalmassági csoport esetében felmerülőkön túli járulékos kockázatokat és veszélyeket, amelyek erre a csoportra vonatkozó meghatározás által érintett járművek vezetésével járnak. 9. PSZICHOTRÓP ANYAGOK ÉS GYÓGYSZEREK FOGYASZTÁSA 9.1. Az 1. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások 9.1.1. Egészségi alkalmatlanságot kell megállapítani, ha a kérelmező rendszeresen, nem terápiás céllal használ pszichotróp anyagokat. 9.1.2. Egészségi alkalmatlanságot kell megállapítani azon kérelmező esetében, aki bármilyen formában rendszeresen, terápiás céllal használ a jármű biztonságos vezetéséhez szükséges képességeket károsító pszichotróp anyagokat, ha a felszívódó mennyiség akkora, hogy káros befolyást gyakorol a járművezetésre. 9.1.3. A 9.1.2. pontban foglaltakat megfelelően alkalmazni kell minden olyan egyéb gyógyszerre, illetve gyógyszer-kombinációra, amely káros befolyást gyakorol a járművezetői képességre. 9.2. A 2. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások 9.2.1. A vizsgálatot végzőnek mérlegelnie kell azokat az 1. alkalmassági csoport esetében felmerülőkön túli járulékos kockázatokat és veszélyeket, amelyek erre a csoportra vonatkozó meghatározás által érintett járművek vezetésével járnak 10. VESE-RENDELLENESSÉGEK Bármelyik alkalmassági csoportba tartozó azon kérelmező számára, aki súlyos veseelégtelenségben szenved, egészségi alkalmasság csak belgyógyász vagy nefrológus szakorvosi vélemény ismeretében állapítható meg. 11. EGYÉB RENDELKEZÉSEK 11.1. Az 1. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások 11.1.1. Azon kérelmező számára, aki a járművezetői képességet befolyásoló szervátültetésen vagy implantáción esett át, az egészségi alkalmasság csak szakorvosi vélemény ismeretében állapítható meg. 11.2. A 2. alkalmassági csoportra vonatkozó előírások 11.2.1. A vizsgálatot végzőnek mérlegelnie kell azokat az 1. alkalmassági csoport esetében felmerülőkön túli járulékos kockázatokat és veszélyeket, amelyek erre a csoportra vonatkozó meghatározás által érintett járművek vezetésével járnak. 11.3. Azon kérelmezők vagy járművezetők esetében, akik átmenetileg vagy véglegesen olyan, a fenti pontokban nem említett valamely betegségben szenvednek, amely a járművezetés biztonságát hátrányosan befolyásoló funkcionális alkalmatlanságot idéz vagy idézhet elő, az egészségi alkalmasság az erre felhatalmazott orvos szakvéleménye és – szükség esetén – rendszeres orvosi felülvizsgálat előírása mellett állapítható meg, illetve újítható meg. A rendeletben még számos részlet van, én csak a szerintem legfontosabbakat emeltem ki.

Amit a MAGAS-VÉRNYOMÁS BETEGSÉGRŐL (hipertóniáról) feltétlenül tudni kell dr. Szente Szilvia háziorvos rezidens Miért fontos?: hazánkban a lakosság 20 %-t érinti, azaz 100 emberből 20 szenved a betegségben, ezek közül 4 nem tud róla, a maradék 16-nál már kimondták a diagnózist. Közülük 3 tudja, hogy magas a vérnyomása, de nem szed rá gyógyszert, 3 rosszul szedi a gyógyszereket vagy rosszul van beállítva, a 20 emberből csak 10 jól kezelt hipertóniás. Az életkor előrehaladtával az előfordulási gyakoriság nő: 65 év felett 10-ből 7 ember érintett. Mit nevezünk pontosan magas vérnyomásnak? 140/90 Hgmm felett magasnak tekintjük a vérnyomást. Ennek az értéknek azért van ilyen nagy jelentősége, mert különböző vizsgálatok bebizonyították, hogy 140/90 Hgmm felett a vérnyomás növekedésével a szív- és érrendszeri betegségek, ill. szövődmények kialakulásának kockázata jelentősen fokozódik. Normálisnak tekinthető a vérnyomás 130/85 Hgmm alatt, optimálisnak mondható 120/80 Hgmm alatt. Mi az oka a magas vérnyomásnak?: az esetek 90 %-ban az ok ismeretlen, a maradék 10 %-ban ismerhetjük csak a pontos okot, ami lehet genetikai, (azaz családban öröklődő), hormonális ill. életmódbeli (stressz, táplálkozás, dohányzás, elhízás). Mikor nevezhetünk valakit magas-vérnyomás betegnek?: többszöri, a nap különböző időpontjaiban végzett mérések alapján mondható ki a diagnózis, amennyiben az átlag vérnyomás meghaladja a 140/90 Hgmm-t vagy a mérések többségében a vérnyomás 140/90 Hgmm felett van. Ennek megvalósítására két lehetőségünk van: a beteg egy megbízható vérnyomásmérővel több napon keresztül naponta többször, különböző időpontokban megméri a vérnyomását és gondosan feljegyzi az időpontokat és az eredményeket egy füzetben, majd ezzel jelentkezik a háziorvosánál. A másik lehetőség egy úgynevezett ABPM felhelyezése: ez egy készülék, ami 24 órán keresztül méri a vérnyomást beállítás szerint 10-30 percenként, az adatokat megjegyzi és egy számítógép segítségével grafikonon ábrázolja az eredményeket. Előnye, hogy éjszaka is végez méréseket. Ez azért fontos, mert a betegek egy részében éjszaka is magas a vérnyomás és a hirtelen kialakult szövődmények (pl: agyvérzés, szívinfarktus) főleg az éjszakai órákban jelentkeznek. Vérnyomás-mérési lehetőségek?: elsősorban felkaros vérnyomásmérő használata javasolt, a csuklóra felhelyezhető mérők igen gyakran megbízhatatlan eredményt adnak (nem az átlag magyar ember csuklójára lettek kalibrálva)! Mi a „fehérköppeny-reakció”? Gyakran előfordul, hogy a háziorvosnál vagy a rendelőben mérik meg az ember vérnyomását. Fontos azonban azt tudni, hogy ezek az eredmények félrevezethetnek, ugyanis a betegek 15-30 %-nak magasabb a vérnyomása a rendelőben, mint otthon. Erre nem lehet alapozni a diagnózist és a terápiát. Tünetek, panaszok: a magas-vérnyomás betegségnek jellemző tünete nincs, éppen azért olyan veszélyes, mert hónapokig, akár évekig is panaszmentes maradhat a beteg, miközben vérnyomása már jóval az elfogadható érték felett van. A panaszt a magas vérnyomás által károsított szerv okozza. Előfordulhat fejfájás, szédülés, fülzúgás, idegesség, orrvérzés, látásromlás vagy látászavar, végtaggyengeség, mellkasi fájdalom, szívdobogás-érzés, fulladás, fáradékonyság, lábdagadás, gyakori éjszakai vizelés is. A magas-vérnyomás hosszú-távú hatásai: Ha egy ember vérnyomása hónapokon-éveken keresztül a normál érték felett van, az több szerv működésének romlásához vezethet. Az egyik legfontosabb az ereket károsító hatás. Ez egyrészt érinti a szívet ellátó koszorúsereket, ami növeli a szívinfarktus kialakulásának kockázatát. Másrészt érinti a vese-ereket, ezáltal a vesék működése károsodik, ez a károsodás akár vese-pótló (dialízis) kezelést tehet szükségessé. (A vese-károsodás fokának kimutatására szolgál a 24 órás vizeletgyűjtés.) Harmadrészt a szem ereinek károsodása látásromlást idéz elő. Az agyi erek károsodása pedig agyérgörcsöt illetve agyvérzést okozhat (stroke). A magas-vérnyomás betegek túlnyomó többségében a szívet érintő károsodások okozzák a betegek halálát. Ez egyfelől a szívinfarktus, másfelől szívizom-megnagyobbodás és szívelégtelenség képében jelentkezhet. Ritka, de legtöbbször azonnali halálhoz vezető szövődmény a szívből kiinduló fő-verőér (aorta) tágulata és megrepedése. A magas-vérnyomás betegek kezelése: 1. Általános tennivalók: az esetek egy részében egy kezdődő illetve frissen kialakult hipertónia csupán életmódbeli változásokkal normalizálható. • Testsúly normalizálása - 5-20 Hgmm-es vérnyomáscsökkenés • Sószegény diéta - 2-8 Hgmm-es vérnyomáscsökkenés • Alkohol-fogyasztás csökkentése - 2-10 Hgmm-es vérnyomáscsökk. • Rendszeres testmozgás - 4-9 Hgmm-es vérnyomáscsökkenés (minimum 30 perc naponta, legalább hetente háromszor) Fontos ezeken kívül a dohányzás elhagyása, minél kevesebb kávé és zsír illetve minél több zöldség és gyümölcs fogyasztása. A nem-gyógyszeres kezelésnek mellékhatásai nincsenek! 2. Gyógyszeres kezelés: orvosunk több gyógyszercsoport számtalan tagja közül választhatja ki számunkra a legmegfelelőbb gyógyszert. A lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen. Nagyon gyakran több gyógyszercsoport tagjait kombinációban alkalmazzák a jobb hatás és kevesebb mellékhatás elérése végett. A magas-vérnyomás betegek követése: a szövődmények kialakulásának nyomon követése miatt évente szükséges laborvizsgálat (vesefunkció ellenőrzése, illetve 24 órás vizeletgyűjtés), szemészeti vizsgálat, EKG és szívultrahang vizsgálat (szívinfarktus és szívelégtelenség megelőzése). Éljünk 140/90 Hgmm alatt !!!

Amit a STROKE-ról feltétlenül tudni kell...

dr. Szente Szilvia háziorvos rezidens

Mit jelent a stroke (ejtsd: sztrók) kifejezés?

Az agy vérellátásában fellépő zavart nevezik az orvosi nyelvben stroke-nak, köznyelvi változatai: gutaütés, szélütés, agyérgörcs, agylágyulás, agyvérzés. Az agy működéséhez oxigénre és cukorra van szükség, ezek a véráram útján jutnak el az agysejtekhez. Ha a vérellátás zavart szenved, az agyműködésben átmeneti vagy maradandó károsodás keletkezik. Miért fontos beszélni róla? Az agyi keringészavar a halálozási statisztikák harmadik helyét foglalja el hazánkban (a szív-érrendszeri betegségek, illetve a daganatos betegségek után). Magyarországon évente kb. 35-40 ezer új beteget érint, akik közül minden harmadik azonnal meghal, minden hatodik pedig egy hónapon belül életét veszti. Ez a betegségcsoport okoz a leggyakrabban tartós rokkantságot, az érintettek egyharmada egész életére ágyhoz kötött marad, állandó felügyeletet, segítséget és ápolást igényel. Az agyi keringészavarok fajtái: Az agy vérellátási zavarának többféle oka lehet, illetve a tünetek lehetnek átmenetiek, ezek alapján három típust különböztetünk meg: 1. a vérhiányos stroke vagy agyi infarktus: az esetek 80-85%-ban jelentkezik, súlyos érszűkület vagy érelzáródás következtében. Leggyakoribb okai: a nyaki erek szűkületét okozó plakkból lehasad egy darab és ez akad el az agyban, vagy az agyban futó elmeszesedett artériák falán képződik vérrög, illetve egyfajta szívritmuszavar (pitvarfibrilláció) miatt a szívben keletkezik a vérrög és ez sodródik az agyba. 2. a vérzéses stroke vagy agyvérzés: csak az összes eset 15-20%-ban fordul elő, leggyakrabban magas-vérnyomás betegség vagy agyi verőér-tágulat talaján alakul ki és hirtelen vérnyomás kiugrás okozza. 3. a TIA (átmeneti agyi vérhiány): azért átmeneti, mert a tünetek általában percekig (esetleg órákig) tartanak, de 24 órán belül megszűnnek. Az összes stroke mintegy harmadát egy vagy több TIA előzi meg, mindenképp nagyon komolyan kell vennünk! Az agyi keringészavarok tünetei: általánosságban igaz, hogy a stroke általában reggel illetve a délelőtti órákban alakul ki. - féloldali végtaggyengeség vagy bénulás - féloldali - arcban, karban, lábban jelentkező- zsibbadás vagy érzészavar - hirtelen látásvesztés az egyik szemen vagy a jobb vagy baloldali látótér kiesik - kettőslátás - beszédzavarok: nem jutnak eszébe a szavak, nem érti meg a beszédet vagy a az illető beszéde nehezen érthető, összemossa a szavakat, egyáltalán nem tud beszélni - nyelészavar - zavartság, megváltozott magatartás - emlékezészavar - hirtelen, szinte ütésszerűen fellépő igen erős fejfájás, ezt kísérheti hányinger és hányás is. - hirtelen fellépő eszméletvesztés - hirtelen erős szédülés, ami lehet forgó jellegű, de irány nélküli is, a beteg nem tud egyenesen megállni vagy menni, mert „elhúzza valami” az egyik irányba. Az előbb felsorolt tünetek néhány napon belül javulhatnak, stagnálhatnak (nem változnak) vagy tovább súlyosbodhatnak. Azt, hogy a tünetek hogyan alakulnak a következő néhány órában, hogy átmeneti vagy maradandó állapotról van-e szó, senki sem tudja előre megmondani, ezért bármilyen fenti tünet jelentkezése esetében AZONNALI orvosi vizsgálat szükséges. (Sokszor látjuk, hogy a betegek késve érkeznek orvoshoz, amikor a folyamat már nem befolyásolható, mert arra várnak, hátha elmúlik magától!) Minél hamarabb megtörténik a vizsgálat, annál nagyobb az esély a tünetek megszűnésére, az állapot javulására és a túlélésre illetve csak így van esély arra, hogy megelőzhető legyen a súlyos életminőség rosszabbodás, a tartós ágyban-fekvés vagy járásképtelenség. Diagnózis: Fontos a mielőbbi orvosi vizsgálat, a kórelőzmény felvétele, a rendszeresen szedett gyógyszerek ismerete, vérnyomásmérés, (amennyiben szívritmuszavar felmerül) EKG készítése, laborvizsgálat. A kezelés szempontjából nagyon fontos tudni, hogy agyvérzésről vagy agyi infarktusról van-e szó. Ebben egy sürgősséggel elvégzett koponya CT vagy inkább MRI vizsgálat segíthet minket a leginkább. Lehetőség van kontrasztanyag beadásával az agyi erek kirajzolására, a fő agyi erek illetve nagyobb ágaik elzáródásának, szűkületének, kiboltosulásának illetve fejlődési rendellenességének igazolására. A koponya MR vizsgálat alkalmasabb a kérdés tisztázására, azonban a CT egyelőre gyorsabban érhető el. Fontos az akut szakon túl a nyaki erek ultrahangos vizsgálata az érszűkület fokának illetve a plakkok jelenlétének a megítélése miatt. Kezelés: az agyvérzés és az agyi infarktus merőben más kezelést igényel, ezért a biztos, képalkotó vizsgálatokkal alátámasztott diagnózis a terápia elindításának a feltétele. • agyvérzés esetén: a vérzés elhelyezkedésétől, méretétől és okától függően idegsebészeti műtét vagy konzervatív kezelés választandó. Amennyiben műtét nem jön szóba, a kezelés legfontosabb elemei a vérnyomás csökkentése, a vérnyomás ingadozásának kiküszöbölése, a koponyaűri nyomás csökkentése, a keringés és a légzés stabilizálása. Kisebb vérzések idővel önmaguktól felszívódhatnak. • agyi infarktus esetén: a tünetek kialakulását követő néhány órában (2-3 óra), csak a szigorú protokollnak mindenben megfelelő beteg esetében, lehetőség van a vérrög feloldására (trombolízis). Ennek a szűk időablaknak nagyon nagy jelentősége van, ha ebből kifut a beteg, akkor a kezelést már nem végzik el, ugyanis magasabb lenne a szövődmények kockázata, mint a kezelés haszna. Ezért fontos, hogy a tünetek megjelenésekor azonnal orvoshoz forduljunk vagy mentőt hívjunk és ne várjuk meg, hogy „hátha elmúlnak a tünetek”. Ha a beteg kicsúszik az időből vagy egyéb okokból nem tudják elvégezni a vérrög feloldását, itt is konzervatív kezelés jön szóba. Az akut szak lezajlása után beállítanak olyan vérhígító gyógyszereket (enyhébb vagy erősebb vérhígító hatású, ez a vérrög eredetétől függ), amelyek megakadályozzák a vérrögök újraképződését. Ugyanezek a kezelési elvek érvényesek az átmeneti agyi keringészavarok (TIA) után is. Az agyi értágító infúziós kúra is a kezelés része. Amennyiben a nyaki ér ultrahangos vizsgálata súlyos érszűkületet talált, lehetőség van a szűkület műtéti úton történő csökkentésére ill. az erek tágítására háló (stent) beültetésével. Akár vérzésről, akár infarktusról van szó, a kezelés egyik legfontosabb része a korai rehabilitáció. Ennek célja a beteg mozgásának, beszédkészségének, látásának fokozatos javítása, a korábban ismert és tanult képességek újratanítása, minél nagyobb fokú önállóság kialakítása. Ideális, ha a kezdetektől logopédus, gyógytornász és pszichológus foglalkozik a beteggel. A rendszeres rehabilitáció során az ép agyterületek több-kevesebb sikerrel képesek átvenni az elpusztult idegsejtek funkcióját. Megelőzés: Sajnos nincs olyan terápiás lehetőség, amivel minden stroke-on átesett beteg maradéktalanul meggyógyítható, ezért a rizikófaktorok rendszeres szűrése (vércukor, vérzsírok, vérnyomás mérése, nyaki ér ultrahang vizsgálat), a stroke kialakulásában szerepet játszó tényezők (dohányzás, elhízás, rendszeres alkoholfogyasztás és magas vérzsírszintek) kiiktatása és a hajlamosító betegségek (cukorbetegség, magasvérnyomás, szívritmuszavarok, szívinfarktus, szívbillentyű-hibák) megfelelő kezelése a legfontosabb.